Quaestor-ügy: nem érdekelte a befektetőket a kockázat

Minden tájékoztatást megkaptak az ügyfelek a Quaestor-kötvények vásárlásával kapcsolatban, mégsem érdekelte őket a kockázat. Tömegével vettek olyan értékpapírokat, amelyektől a profi befektetők távol tartották magukat.

A Quaestor csődjével szinte kizárólag a kisbefektetők, egyszerű emberek veszítik el pénzüket. A vállalat kötvényeit intézményi befektetők, például befektetési alapok nem vették, mert túlságosan kockázatosnak találták a konstrukciót. A szimpla kockázaton felül (a legtöbb vállalati kötvény az átlagosnál rizikósabb befektetést jelent) ráadásul a Befektetővédelmi Alap (Beva) sem fizet egy fillért sem.

Ezek az információk nem is voltak titkosak, a kötvény 65 oldalas tájékoztatója tíz oldalon keresztül sorolja a kockázatokat, kiemelten és részletesen bemutatva, hogy a kötvényt nem védi a Beva. Persze mondhatjuk, hogy egy átlagember nem érti meg ezeket a bénítóan hosszú és bonyolult tájékoztatókat, ám ennek a fedőlapján is szerepelt a lényeg:

a „szokásostól eltérő kockázatú” termékről van szó.

Vagyis a Quaestor maximálisan eleget tett a tájékoztatási kötelezettségének, az ügyfelek azonban ezt nem értették meg. Csak most, hogy összesen 210 milliárd forint után futhatnak.

Jogosan merülhet fel a kérdés, mi egyebet lehetne még tenni az ügyfelek tájékoztatásáért, ha a kibocsátási alaptájékoztató fedőlapján is szerepel a lényeg. Mindenki ott égeti el a pénzét, ahol akarja, a butaság ellen nem nagyon lehet védekezni. Az ugyanakkor mégis visszás, hogy miközben az intézmények óvakodnak egy terméktől, addig a lakosság nyakló nélkül vásárolja azt minden korlátozás nélkül.

A Quaestor-ügy másik pikáns eleme a kamu kötvénykibocsátás. A pénzügyi csoport úgy értékesített 150 milliárd forint értékben kötvényt, hogy arra nem volt engedélye. A befektető jogos elvárása, hogy ha kötvényt vásárol, akkor legalább a kibocsátásával minden rendben van. A jegybank felelősségvállalása ezért nem nagyon maradhat el az ügyben. A tájékoztatóban minden benne van, ez mégsem késztette egy fikarcnyi mérlegelésre sem a befektetőket – különben aligha hordták volna oda a pénzüket ekkora elánnal. Ezek alapján kijelenthető:

a tájékoztatás ha mégoly alapos is, nem érte el célját.

Ügyfelek várnak információra az egyik iroda előtt

A lakosság nem tudta értelmezni a szokásostól eltérő kockázat fogalmát. Ez azt is jelenti, hogy értelmetlen a még részletesebb tájékoztatás, 65 oldal is túlzás. A cél az lenne, hogy a lakosság számára egyértelmű legyen: amit vesz, az nagyon kockázatos, akkor is, ha az ügyintéző mosolyog. Az a minimum, hogy a kötvény forgalmazója ne függjön a kibocsátótól, ne legyen érdekelt mindenáron az eladásban – ezt javasolja most a jegybank is. A Quaestornál ez finoman szólva nem állt meg: a kibocsátó cég aláírója Tarsoly Csaba, a forgalmazó cég aláírója pedig a felesége volt.

Elképzelhető volna akár egy világos besorolás, amit fel kellene tüntetni minden forgalmazónak, kibocsátónak: ez a termék ötfokú skálán hármas vagy ötös kockázati szintű, és a négyes-ötös besorolásút piros papírra kellene nyomni. És akkor az ügyfél eldönti, kell neki egy négyes kockázatú vállalati kötvény, vagy sem. Az is védheti a lakosságot, ha egyszerűen nem tud hozzáférni adott kockázatú – vagy túl összetett – befektetéshez. Tipikusan ilyen lehet egy hedge fund, de akár egy startup cég vállalati kötvénye. Ez egyszerűen nem a tájékozatlan ügyfeleknek való. A teljes kizárás mellett szóba jöhet egy küszöbérték meghatározása is. Csak adott összeg felett lehessen beszállni adott bizniszbe: aki ezt át tudja lépni, az már vélhetőleg tudja, mit csinál.

Államilag támogatott hozam

Mindenki abba fektet, amibe akar, de ajánlott olyan megtakarítási formát választani, amit értünk. Egy átlagos felkészültségű magánszemélynek nem való a vállalati kötvény vagy a szabályozatlan és roppant kockázatos devizapiac. Ha valaki a pénz- és tőkepiacokból szeretne hasznot hajtani, választhat befektetési alapot is – az ügyfelek igényeire reagálva ma már a legtöbb alapkezelő kínál tőkegarantált alapot. A jelenlegi alacsony kamatkörnyezetben a bankbetét és az állampapír nem túl vonzó alternatíva, egyes megtakarítási formákat azonban az állam adókedvezménnyel támogat, amely önmagában is sokat hoz a konyhára. Az egyetlen bökkenő, hogy az ilyen konstrukciók (például a pénztári befizetések, lakástakarék) kötött felhasználásúak, az így kamatoztatott pénzt nem költhetjük bármire.