Schwarzenegger eszelőset alakít a Terminator 5-ben !!!

Az Arnold-rajongók megnyugodhatnak: a Terminator 5 is van olyan jó, mint a Szupercella, az Erőnek erejével, az Expendables-trilógia vagy a zombis drámája. A Hollywood élvonalába épp visszakapaszkodni igyekvő exkormányzó ugyanis egy percig sem titkolja, hogy már 68 éves, sőt! Rengeteg poént direkt arra futtattak ki a készítők, hogy itt nemcsak az a bizonyos élő szövet ráncosodott meg a belső fémvázon, hanem maga a fémcsontváz is berozsdásodott, és a fémszív is ki-kihagy néha a motorosdzseki alatt.

Öreg vagyok. De még vagyok!

Arnold legújabb vicces egysorosa mottóként bukkan fel újra és újra a T5-ben: a levitézlett akciósztár megrázza magát, és megmutatja a Chris Pratt-féle ifjú titánoknak, hogy ő is be tudja még vinni egy látványos blockbusterre a nézőket.

Lehet, hogy az új Terminátor nem fog két hét alatt egymilliárd dollárt kaszálni. De legalább szépen kiköszörülte azt a csorbát, amivel a Terminátor: Megváltás 2009-ben megerőszakolta ezt a többre hivatott, és még ma is közkedvelt fémkoponyás franchise-t.

Hogy az egész alternatív 1984-be átugrás úgy baromság, ahogy van? Hé, a korábbi filmeket sem húrelmélet-szakértő kvantumfizikusok írták! A készítők már a trailerben elspoilerezték, hogy John Connor nem az ellenállás vezére, hanem a folyékony fém Terminátornál is brutálisabb, sejtátrendező Halálosztó? Végre valami eredetit is behoztak az unalomig ismételgetett Terminator-toposzok közé! Az akciójelenetek semmivel sem látványosabbak, azoknál, amiket James Cameron 1991-ben felvonultatott a T2-ben? Kit érdekel?

A Genisys semmivel sem rosszabb, mint az egy kaptafára készülő szuperhősfilmes folytatások, amiknek már akkor elfelejtettük a sztoriját, amikor kidobjuk az üres popcornosvödröt a mozi kijáratánál. Ezer helyen bele lehet persze kötni, de a mindig minden filmben csak a hibákat meg filozófiai mélységeket kereső fanyalgóknak én is csak azt tudom mondani, amit Arnold az unlike-olóinak:

Hasta la vista!

Oké, a sztori tényleg egy zavaros katyvasz 

Minden a jövőben kezdődik, ahol John Connor (Jason Clarke) megtalálja a Skynet időgépét, és visszaküldi vele 1984-be a legjobb barátját és egyben biológiai apját, Kyle Reese-t (Jai Courtney), hogy védje meg Sarah Connort (Emilia Clarke) a Skynet által visszaküldött, Schwarzenegger-arcú T-800-as Terminátortól. Ezt eddig pont ugyanaz, mint a régi kánonban. Az első nagy csavar az, hogy egy Schwarzenegger-arcú T-800-as már a ’70-es években megtalálta a kis Sarah-t, és amolyan morcos apukaként felkészítette 1984-re, amikor a lány össze fog találkozni Kyle Reese-zel, hiszen ugye:

Párosodnotok kell!

Máskülönben nem születik meg a kis John Connor, nem találja meg az időgépet, és nem győzi le az emberiség maradéka a gonosz Skynetet.  Csakhogy a visszaugrás időpontjában Kyle Reesnek bevillan, hogy valójában 2017-ben fog eljönni az Ítélet napja, amikor a Cbyerdyne aktiválni fogja az okostelefonjainkat a laptopunkkal, a garázskapuval, a Facebook-profilunkal és az egész világgal összekötő Genisys szuperappot – vagyis a Skynetet.

Fotó: Paramount Pictures

Utóbbi egyébként zseniális fricska azoknak a fiataloknak, akik folyton a kütyüiket bizgerálják, és sosem látták kikölcsönzött vhs-en a Terminátor 1-2-t.  A világmegmentést viszont kicsit megbonyolítja, hogy

• ez a John Connor már nem az a John Connor, aki Guns ‘N Rosest hallgató vagány kissrácból forradásos képű gerillavezér lett,
• 1984-ben felbukkan egy rendőregyenruhában feszítő, folyékony fém T-1000-es is, aki végre rájött, hogy ha levágja a saját kezéből kinövő pengéket, és gerelyként a főhősökbe hajítja, nem kell olyan hülyén futnia utánuk, mint Robert Patricknek.

Régen minden jobb volt, főleg a Terminator

Sajnos a T5 tényleg csak addig képes beszipkázni az újra szájtátó gyerekké átváltozott nézőt, amíg a történet 1984-ben játszódik. A lerobbant gyártelepek és a salétromos falú pincék, ahol a jó Terminátor egy hadseregnek elegendő fegyverarzenált halmozott fel, gyönyörűen visszahozzák az oldszkúl akciófilmek hangulatát. A 157 centis női akcióhősként előretolt Emilia Clarke T-1000-es elleni harcánál pont úgy izgultam, mint amikor Linda Hamilton menekült a gyárcsarnokban a félelmetes fémcsontváz elől.

De amíg Emilia Clarke nagyjából ugyanazt hozza itt is, amit a Trónok harcában (kemény csaj az egész világ ellen, csak sárkány helyett most egy vasgólem segíti), a golyófejű Jai Courtney annyira semmilyen, hogy a gyalázatos Die Hard 5-ben nyújtott játéka ehhez képest Oscar-díjas volt.

Fotó: Paramount Pictures / Skydance Productions

Az időugrás pedig sajnos kivégezte a filmet. Úgy látszik, az igazi Terminátor-hangulat csak koszos sikátorokban meg rideg parkolóházakban működik, vagy a civilizáció vége utáni Mad Max-környezet kell hozzá. A csillogó high tech egyszerűen nem áll jól ennek a bevallottan B-kategóriás alapokból kinőtt, gyilkos robotos zsánernek. Főleg nem úgy, ha a látványosnak szánt CGI-pusztítás egyrészt gyurmaszerűen gagyi, másrészt annyira hiteltelen, hogy a néző másfél óra elteltével már nem is izgul a mindenre lövő főhősökért (fáj kimondani, de a T4 hangulatban sokkal jobb és egységesebb volt a T5 végénél). A történet a film második felére teljesen ellaposodik,

a stáblista közepére szúrt bónuszjelenet pedig kiábrándító módon lövi fejbe az addigra már csak zombiként csoszogó, összefércelt sztorit.

A Terminator: Genisys tehát közel sem az év sci-fije. De Arnold vicces zúzásának és a nagy nosztalgiamaratonnak hála, a végeredmény messze szórakoztatóbb lett, mint az összes Transformers-mozifilm együttvéve. Ez az a Terminátor-folytatás, amire 1991 óta várunk, és amit minden testépítőnek, retrómániásnak és Trónok harca-rajongónak kötelező megnéznie!

Van még olyan, aki nem látta a Terminátor – A halálosztót?

Nekem ugyanis valamiért évtizedeken át kimaradt. Valószínűleg az is számított, hogy pont abban az évben születtem, amikor a Terminatort bemutatták. Az biztos, hogy míg a T2-t gyerekként izgultam végig otthon, a harmadik és negyedik részekre pedig már moziban ültem be.

Fotó: Hemdale Film / Orion Pictures

Azért mindig bennem volt, hogy meg kéne már nézni, úgyhogy amikor megjelent blu-rayen, akkor be is szereztem a filmet, de még így sem változott sok minden, csak most már a polcon várt a sorára. Többször is szemeztem vele, de végül csak néhány hónapja, az új film bemutatója előtt ültem le megnézni a mostanra már 31 éves első részt.

Egészen fura volt lényegében egy prequelként felfogni az egészet, hiszen a többi filmekben elhintett utalásból, és ismerősök elmondásaiból azért már nagyjából tudtam, mire számítsak. Ehhez képest is a film nagy érdeme, hogy voltak meglepő részek – például a Terminator kreatív frizuraváltása -, és arra is elég vicces volt rádöbbenni, hogy a kultikus I’ll be back mondat valójában itt hangzik el először és úgy, ahogy azt már kismillió másik helyről hallottam vissza Schwarzeneggertől, nem pedig a második részben, ahogy azt mindig is hittem.