Márciustól megszűnik a méltányossági ápolási díj: az, aki ezek után otthon ápolja valamelyik családtagját, és alanyi juttatásra nem jogosult, nemhogy egy fillér támogatást nem kap, de az ápolással töltött évek sem számítanak majd bele a szolgálati időbe a nyugdíj meghatározásánál, és még a saját egészségbiztosítását is fizetnie kell. Mivel a változás többféle betegségcsoportban viszonylag kevés embert érint, és az igények is az önkormányzatoknál jelentkeztek, a kormánynak nem kell hangos ellenállással számolnia.

 

Itt a példa :

Ági édesapja enyhe demenciában szenved. Az állapota nem súlyos, de már folyamatos felügyeletet igényel. Ha jó napja van, akkor egyedül felöltözik, és megmelegíti magának az ételt, de ez egyik percről a másikra változik. Egyszer csak elfelejti elzárni a gázt, elindul otthonról papucsban és egy szál alsónadrágban télvíz idején. Ráadásul cukorbeteg, a vércukrát naponta négyszer kell ellenőrizni és ez alapján beadni neki az inzulinját. Ezt ő már egyedül nem képes megcsinálni.

„A betegsége kezdetén elég volt időnként rátelefonálni, cetliket kirakni a lakásba – meséli Ági. – Ma már, ha rosszabb napja van, hiába cseng a telefon, nem tudja, mit is kéne vele csinálni. Egy darabig saját zsebből fizettünk ápolót, aki napi két órát volt vele, amíg én dolgoztam. Aztán ez kevés lett, viszont ennél többet nem tudtunk finanszírozni, így végül úgy döntöttünk a férjemmel, hogy én feladom a munkám és ápolom, amíg bírom.” Ági tehát 50 évesen otthagyta munkahelyét és 24 órás készenlétben ápolja édesapját. „Mivel apu tud mozogni, egyelőre szobatiszta, az alanyi ápolási díjra nem vagyunk jogosultak, így az önkormányzattól kértünk méltányossági ápolási díjat, amit megkaptunk. Ennek összege valamivel több, mint 23 ezer forint, nem sok, de legalább ez az időszak is beszámít szolgálati időként a nyugdíjba, illetve az egészségbiztosításom is rendben van így.”

Menye által ápolt idős hölgy otthonában

Fotó: MTI / Balázs Attila

Márciustól azonban az önkormányzatok által adható méltányossági ápolási díj megszűnik, így Ági egy fillért sem kap majd azért, mert hozzátartozóját ápolja. Sőt, mivel ezzel együtt az egészségbiztosításuk is megszűnik, köteles lesz egészségügyi szolgáltatási díjat fizetni, amelynek jelenlegi összege 6810 forint havonta. „Ezt eddig sem a pénzért csinálta az ember, de azért valami segítséget jelentett. Nekem fontos, hogy ebben az időszakban együtt lehessek az apámmal, ami a jobb napokon nagyon jó, de egyre kevesebb ilyen nap van. Amíg bírom fizikailag, addig csinálom, még akkor is, ha nekem kell érte fizetnem” – mondja Ági.

A méltányossági megszűnésével a tb is elveszik

Magyarországon nagyjából 10 ezer lehet azoknak a száma, akik méltányossági ápolási díjat kaptak az önkormányzatuktól. A szociális törvény szerint alanyi jogon az jogosult ápolási díjra, aki súlyosan fogyatékost – tekintet nélkül az életkorra – vagy tartósan beteg gyermeket ápol. Fogyatékosnak a jelenlegi szabályok szerint a különböző érzékszervi fogyatékosok, a mozgáskorlátozottak, autisták, értelmi fogyatékosok számítanak. Ezen felül az állapottól függően számít valaki súlyosan fogyatékosnak, illetve szintén ebbe a kategóriába tartoznak az olyan kromoszóma-betegségben szenvedők, akik önálló életvitelre képtelenek.

Ugyanakkor számos beteg, illetve betegség nem tartozik ebbe a kategóriába, akkor sem, ha a beteg önálló életvitelre nem alkalmas. Ilyenek lehetnek például egyes pszichiátriai betegek, enyhébb fokú demenciában szenvedők, de akár egy végstádiumban szenvedő rákos beteg is. Bár az ápolási díjat sokan hajlamosak szociális kérdésként kezelni, itt mégis arról van szó, hogy a hozzátartozók kvázi állami feladatot vállalnak át, hiszen a súlyos beteg hozzátartozójukat 24 órában gondozzák. Az ápolást végző maximum négy órában dolgozhat mellette, vagyis az ápolás a „főfoglalkozása”. Az alanyi jogon járó ápolási díj összege 29 500 forint havonta, illetve fokozott ápolást igénylőknél emelt összeg jár, ami jelenleg 44 250 forint.

Civil szervezetek demonstrációja az ápolási díj minimálbérre emeléséért, munkaviszonyként való elismertetéséért 2013 decemberében

Fotó: MTI / Szigetváry Zsolt

Vagyis hiába vállalja valaki, hogy súlyosan fogyatékos vagy tartósan beteg rokonát főállásban ápolja és így nem az amúgy is zsúfolt intézményrendszert terheli, még a minimálbér összegét sem kapja meg havonta. Csak a példa kedvéért: ha ugyanez az ember magánzóként vállalna napi 8 órában házi ápolást, havonta minimum150 ezer forintot keresne. Még rosszabb helyzetben vannak, akik alanyi jogon nem kaphattak ápolási díjat. Ők eddig a helyi önkormányzattól kérhettek méltányossági ápolási díjat, amelynek összege 23 600 forint volt. Mivel a méltányossági ápolási díj eddig is csak adható volt, így az önkormányzatok hatáskörébe tartozott, hogy adott településen kaphat-e valaki méltányossági ápolási díjat, és ha igen, kicsoda.

A szociális segély is elveszhet

Éva édesanyját ápolja már évek óta, mint elmondta, náluk az önkormányzat nem adott senkinek méltányossági ápolási díjat, helyette rendszeres szociális segélyben részesültek. „Ennek összege egyébként magasabb volt, mint az ápolási díj, viszont így az ápolással töltött évek nem számítanak szolgálati időnek.” A rendszeres szociális segélyt eddig az állam adta, márciustól ez kikerül a kötelező ellátások közül, ezt követően az önkormányzatok döntenek arról, hogy a rászorulók kapnak-e szociális segélyt, aminek a neve is megváltozik, így a jövőben aktív korúak ellátása vagy rendkívüli települési támogatás néven kérhetnek segítséget a rászorulók. Mivel a feladathoz pluszforrás nem jár, így várhatóan a szegényebb önkormányzatok nem tudják majd a rászorultak támogatását megoldani.

„Február végéig kapjuk a szociális segélyt – mondja Éva. – Hogy utána mi lesz, fogalmam nincs, de lehet, hogy ezt már anyu nem is éli meg, mert most már nagyon beteg. Nekem lassan 10 évem ment rá az ápolásra, amit nem bánok, de közel 50 évesen amúgy is nehéz lenne újra munkát találnom. Felénk alig van álláslehetőség, az emberek többsége munkanélküli, közmunkára jár, illetve idénymunkában dolgozik. Remélem, egy kapa majd jut nekem is.”

Mivel a méltányossági ápolási díj adhatóságát minden önkormányzat maga szabályozhatta, nincsenek pontos adatok, hogy pontosan hányan és kik vették igénybe ezt a támogatást. Az egyetlen adat, amit találtunk, azt mutatja, hogy 2012-ben 10 ezer érintettet számoltak. Azt viszont végképp nem tudni, hogy milyen betegségcsoportokat érinthet ez a változás nagy számban. Több betegszervezetet is megkerestünk, de pontos adatai senkinek sem voltak. Azon azért meglepődtünk, hogy érdekvédelmi szervezetként volt köztük olyan, amely most hallott először a méltányossági ápolási díj létezéséről, illetve megszüntetéséről. Azt gyaníthatjuk, hogy leginkább bizonyos pszichiátriai betegségben szenvedők családjai lehetnek azok, akik rosszul járnak, rájuk ugyanis nem vonatkozik a fogyatékos törvény: így például akkor sem kaphatnak fogyatékossági támogatást, ha az állapotuk miatt önálló életvitelre alkalmatlanok.

Autista fiú otthonában

Fotó: MTI / Komka Péter

Szintén nagyobb számban lehetnek érintettek az olyan közvetlen családtagok, ahol idős demens beteg van, aki más krónikus betegséggel – magas vérnyomás, cukorbetegség – is küzd. Mivel az egyes települési önkormányzatoknál viszonylag kis számban vannak ilyen emberek, az állam gyakorlatilag lemondott a velük kapcsolatos felelősségéről. Ahogy egy általunk megkérdezett háziorvos elmondta, nagyon úgy néz ki, ahogy ezt a rendszer eddig is nagyjából egyéni szociális problémaként kezelte, miközben mindenki tisztában volt vele, hogy mekkora igazságtalanságról van szó, most még így fog történni.

A házi segítségnyújtás igénybevételét is nehezítették

Durván megemelte az Emmi a házi segítségnyújtásra való jogosultság rászorultsági küszöbét a vonatkozó pontszámítás átkalibrálásával, számolt be róla az Index egy hete. A múlt szerdai Magyar Közlönyben kihirdetett változás szerint a jövőben nagyon sokan eleshetnek attól a lehetőségtől, hogy az otthonukba kijárjon valaki, aki segít a mindennapokban boldogulni, például gyógyszert adagolni, bevásárolni vagy mosakodni. A változás a leendő rászorultakat érinti, a meglévő jogosultságok érvényben maradnak: 2013-ban 131 791 ember részesült Magyarországon házi segítségnyújtásban, ami a 65 évesnél idősebb korosztály nagyjából 10 százaléka.