Csütörtökön, Szuzukában, a hétvégi Japán GP-re készülve beszélt Fernando Alonso a helyzetről, amiben hetek óta él: marad vagy megy a Ferraritól? A spanyol először nem „a Ferrarinál akarok maradni” szófordulatot ismételgette, hanem konkrétan elismerte, vannak képben más istállók is.

A lényeg akkor jött, amikor megkérdezték tőle, kizárja-e, hogy két éven belül a McLarennél vagy a Red Bullnál versenyezzen?

„Nagyon nehéz válaszolni erre a kérdésre. Csak ismételni tudom magam, valószínűleg a legjobbat teszem a Ferrari számára. Mindannyiunknak van egy elképzelésünk (mihez akarunk kezdeni), és én már eldöntöttem.”

Ebből nagyon úgy tűnik, hogy Alonso valójában már több mint féllábbal van a Ferrarin kívül, és jövőre máshol folytatja.

„Mindig a csapat, a drukkerek és a Ferrari érdekeit helyezem előtérbe, a saját érdekeim elé is. Ha valamivel jobbat tehetek a Ferrarinak, megteszek bármit” – idézte még őt az Autosport. Ez is arra vall, hogy lelép az olaszoktól, illetve arra, hogy nem is teljesen önszántából teszi.

A sztoriról annyit tudunk, hogy Alonsót – és Vettelt és Hamiltont – megkereste a McLaren, illetve az azt jövőre motorokkal ellátó Honda, és letett elé egy három évre szóló 100 millió eurós szerződést. Azt feltételezi a sajtó, hogy ekkor Alonso bement Marco Mattiacci Ferrari-főnökhöz, hogy emeljék meg évi 10 millió euróval jelenlegi fizetését, és akkor szemétbe dobja a McLaren-Honda királyi ajánlatát, mert ugyanannyit kapna mostani munkahelyén is. Mattiacci meg ajtót mutatott, ezek szerint úgy, hogy már vissza se jöjjön: Alonso hiába engedne, a csapatfőnök már nem vele képzeli a jövőt.

Pedig Alonsónak 2016-ig aláírt szerződése van a Ferrarival, így a kérdés, miért küldi el Mattiacci? Ennek belső okai lehetnek, ám ami kívülről látszik, hogy az a két ember, aki az utóbbi öt évben Alonso minden kérdését teljesítette a Ferrarinál, idén távozott a csapattól: előbb Mattiacci elődjét, Stefano Domenicalit küldték el, majd az elnök Luca Di Montezemolót mondatták le. Az utódok, Mattiacci és Sergio Marchionne elnök pedig másképp kezelik a kétszeres bajnok szerepét az istállónál. Nem mellékes az sem, hogy az egyik legnagyobb Ferrari- és Alonso-szponzor, a Santander bank elnöke meghalt pár hete: óriási szerepe volt abban, hogy a spanyol 2010-ben a Ferrarihoz került, nem kis pénzt, évente eurótízmilliókat tolt a csapatba. Ő most már nincs, és bizonytalan, hogy a Santander folytatja-e az F1-kampányt.

Alonso ezek után azt magyarázta, mennnyire kulcsfontosságú a döntése.

„Győzni akarok, és ki akarom hozni a karrierem mostani szakaszából a maximumot, mert ezek pályafutásom legjobb napjai. Jól érzem magam, fitt vagyok és magabiztos. Karrierem legjobb pillanatában vagyok, remélhetőleg ki is tudom ezt használni a következő években, hogy nyerjek még pár vb-t, és kettőnél többel vonuljak vissza.”

Azt sugallja, a Ferrarinál nem lát esélyt a harmadik világbajnokságára, amire 2007 óta hajt sikertelenül.

Aztán még a kialakult pilótapiaci helyzetre is utalt. Mert hogy Alonso első számú célpontja a Mercedes volt, de nem vetette volna meg a Red Bullt sem – ezek a csapatok nyertek csak idén futamot az F1-ben, a Merci lesz a világbajnok, az RBR még mindig istállóként a legprofibb, gyengébb motorjából is ki tudott hozni három futamgyőzelmet.

Szóval: „Hihetetlenül szerencsés voltam, hogy megválaszthattam, kinél vezetek a Forma-1-ben, ez nem normális dolog. Oda mész, ahova tudsz, akkor, ha lehetőséged van rá. Látjuk idén is, sokan remekül vezetnek, mégsem lehetnek itt jövőre. Mázlim volt, hogy megválaszthattam a jövőmet”.

Vagyis most csak a McLaren Honda van képben, ezért oda kell mennie.