• Tojás

A hagyományos, viaszolt tojásokhoz minden esetben valódi tojásokat használunk. Ezeket viaszolás, festés előtt kifújjuk. Olyan tojást érdemes választani, amelynek szép, egyenletes színe, sima felülete van. A házi, barna tojások héja vastag, míg a fehéreké vékony. Ha lehetőségünk van rá, fessünk pulyka- (pöttyös héjú), liba-, kacsa-, gyöngytyúk- stb. tojásokra is. Ezeknek a héja vastag, egyenletes.

A tojást először mossuk tisztára. Soha ne tisztítsuk kefével, mert olyankor sérül a tojás héja, és csúnya lesz a festés. Langyos, szappanos vagy mosogatószeres vízzel mossuk meg, majd töröljük szárazra, és fújjuk ki. A kifújás előtt a tojás csúcsos végén fúrjunk egy lyukat (pl. késsel vagy hústűvel kocogtatva, óvatosan, hogy ne repedezzen be), majd fogjuk be a lyukat, fordítsuk meg, és a másik felére is fúrjunk egy lyukat. Ezután fújjunk bele levegőt, amelynek hatására kijön a tojás belseje. Kis gyakorlattal a sárgáját és a fehérjét szét tudjuk választani, és később süteménysütéshez felhasználhatjuk. Miután kifújtuk a tojást, meleg vízzel mossuk ki, és szárítsuk meg úgy, hogy ne maradjon benne víz (ezt is kifújhatjuk belőle).

Vöröshagyma

Az összegyűjtött száraz héjakat dobjuk bele 1 liter forró vízbe, majd fedő alatt hagyjuk kihűlni. Tegyünk bele egy teáskanálnyi ecetet, jól keverjük össze, majd helyezzük bele a festeni kívánt tojásokat. A növényi festék lassabban fest, ezért időnként óvatosan mozgassuk meg a tojásokat. A kívánt szín elérését követően szedjük ki a tojásokat papírtörlőre, hagyjuk száradni, majd olvasszuk le a viaszt.

Bodza és vöröshagyma

• Bodza és fagyal

Az ágakról húzzuk le villával az apró, sötétre érett szemeket. Forraljunk fel kb. 1 liter vizet, és tegyünk bele kb. 20-25 dkg bodzabogyót. Ezután húzzuk le az edényt a tűzről, és villával nyomkodjuk szét a bogyókat, majd hagyjuk kihűlni. Szűrjük le, és adjunk hozzá egy kávéskanálnyi ecetet és hamulúgot. Hamulúgot vegyszerboltban vásárolhatunk, vagy magunk is készíthetünk. Ehhez a fahamut forrásban lévő vízben elkeverjük, majd egy napig állni hagyjuk. A bodzafesték kékes, a fagyal zöldes árnyalatot ad.

A tojás felfüggesztése

Tojásfa készítéséhez a tojások belsejébe fűzzünk szalagot. A szalagot hajtsuk félbe, a két végét kössük csomóba. Ezután a szalagot húzzuk át horgolótűvel vagy hosszú tűvel a tojáson fúrt lyukon.

Pingált tojás:

A tojásokra vékony ecsettel festjük a díszítményeket (tempera vagy hobby festék). Filctollal is rajzolhatjuk a mintákat.

Pöttyözött tojás:

Kiváló idegnyugtató az egyszínű tojásokra pöttyökkel mintát rajzolni. Nem lehet kapkodni: biztos kéz és biztos fej kell hozzá. Mesterek pedig még a pöttyökbe is pöttyöt tesznek, és többféle méretű pöttyökkel dolgoznak!

 Virágos tavasz – Hosszú ideig kerestem az átverést, de nem találtam. Túl szimmetrikus és rendezett a tojásra festett minta. Arra gyanakodtam, hogy talán dekupázs áll a háttérben. De nem, valaki tényleg képes erre.

 Kiszakadt harisnya minta – Kifújt tojás csipkemintával..első blikkre igen egyszerűnek tűnik a technika: a kifújt tojást be kell burkolni a csipkével, majd megfesteni. Azonban a képen a tojások éppen fordítva színes. Itt előszőr a harisnyát fessük be és utána kössük tojásra.

Fényes-Fémes tojások– A tojások díszítéséhez lehet olyan anyagokat is használni, melyek egyébként nem szokványosak.  Gyöngyházfényű festékspray-vel például finom pasztellárnyalatokba díszítheted tojásokat.  Érdemes fifújttojásokat díszítened ezzel a technikával, melyeket felfüggeszthetsz, így a festék, mindenhol éri majd a felületet.

Úgy bánik vele, mint a hímestojással!

Akivel vagy amivel „úgy bánnak, mint a hímestojással\”, azzal tudvalevõen nagy kímélettel, nagyon vigyázva, szerfelett óvatosan bánnak. Eléggé gyakran hallani a szóláshasonlatunknak ezt a változatát is: „Úgy vigyáz rá, mint a hímestojásra”.

Szólásunk, illetõleg ennek hímestojás eleme tudvalevõen a húsvéti locsolkodás szokásához kapcsolódik. Mind maga a húsvéti locsolás, mind pedig az, hogy a locsoló legényeket festett és mintásra karcolt vagy pedig csak egyszínûre, fõleg pirosra festett tojással ajándékozzák meg, igen régi szokás. A locsolás a hajdani pogánykori termékenységet varázsló vízbe vetésbõl, vízbe merítésbõl szelidült illatos vízzel való behintéssé. De még századunk elején (20. század) – különösen a tanyavilágban, és néhol faluhelyen is – a kútnál locsolták meg a lányokat, úgy, hogy vödörbõl öntötték rájuk a vizet.

Ugyancsak a kereszténység elõtti idõkbe nyúlik vissza az a szokás is, hogy a locsolkodóknak hímes tojást adnak ajándékba. A ma már leginkább csak ebben a kapcsolatban élõ hímes szavunk a régi \”dísz, díszítmény\” jelentésû hím fõnévnek, a hímez ige alapszavának a származéka. A hímet vagy írást karcolják vagy olyanféle írókával festik az elõzõleg rendszerint hagymahéjjel megpirosított tojásra, amilyen írókát a fazekasok használnak. A hímestojás-készítés olyan régi szokás hazánk területén, hogy – Móra Ferenc Szeged vidéki ásatásai nyomán – már egy hun-avar sírból is került elõ karcolt díszítésû tojáshéj.

Miért szoktak a hímestojással olyan óvatosan, olyan vigyázva bánni, hogy ebbõl szóláshasonlat alakult?

Ennek vagy egyszerûen csak az a magyarázata, hogy még a közönséges tojásra is vigyázni kell, hogy el ne törjön, mennyivel inkább megérdemli az ajándékba kapott, szobadísznek is felhasználható hímestojás, hogy óvatosan bánjanak vele. Meglehet azonban az is, hogy szólásunk még abban az idõben keletkezett, amikor jelképnek tekintették a húsvéti tojást: a szaporodás, az élet szimbolumát látták benne. Ennek az emlékét õrzi az a népszokás is, amit egyes vidékeken \”kokányolásnak\” hívnak, és aminek az a lényege, hogy a gyermekek összeütik hímestojásaikat, hogy meglássák, kié marad épen. Akinek összetörik a húsvéti tojása, az a vesztes a játékban, és azt kicsúfolják, kinevetik társai. Érthetõ hát, ha a régi fiatalok, akik még ismerték ennek a szólásnak a babonás hiedelmekben gyökerezõ eredetét, külön jelentõséget tulajdonítottak az ajándékba kapott és a termékenységet jelképezõ hímestojásnak.