Birtokösszevonási célú földcsere 2015/2016 – Birtokösszevonási célú termőföldvásárlás támogatása

A birtokösszevonási támogatás szomszédos termőföldek megvásárlásához nyújt támogatást.

A támogatás jellege, mértéke

Vissza nem térítendő támogatás, melynek mértéke az adásvételi szerződésben kikötött vételár 20%-a, de kérelmenként legfeljebb 3 millió forint.

A támogatás igénybevételének feltételei

• az ügyfél a támogatás alapját képező termőföldet, vagy osztatlan közös tulajdonban álló termőföldben tulajdoni hányadot adásvétel jogcímén szerezze;
• az ügyfél tulajdonában álló termőföld és a támogatás alapját képező, vásárolt termőföld egymással szomszédos legyen;
• az ügyfél a vásárlás időpontjában legalább 1 éve rendelkezzen legalább 5000 m² területnagyságú szőlő, gyümölcsös művelési ágú földrészlet, vagy legalább 1 ha területnagyságú egyéb művelési ágú földrészlet tulajdonjogával;
• a Helyes Gazdálkodási Gyakorlat előírásainak betartása;
• a vállalkozás megfeleljen a gazdaságilag életképes üzem kritériumainak;
• az ügyfél rendelkezzen mezőgazdasági szakirányú képzettséggel vagy mezőgazdasági vállalkozó (OKJ 32 6201 02), ezüstkalászos gazda (OKJ 21 6201 01), aranykalászos gazda (OKJ 32 6201 01) szakképesítés megléte esetén a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal által igazoltan legalább 5 éves mezőgazdasági szakmai gyakorlattal;
• az ügyfél termőföldtulajdona meghaladja a támogatás alapját képező, vásárlással megszerzett termőfölddel együtt a 210 aranykoronát, szőlő és gyümölcsös művelési ágú termőföld esetében a 2 ha-t;
• az ügyfél kötelezettséget vállaljon arra, hogy a támogatás alapját képező termőföldet a támogatás folyósításától számított 5 éven belül nem idegeníti el, más célra nem hasznosítja és a művelési ágának megfelelő tényleges mezőgazdasági műveléssel hasznosítja;
• nem nyújtható támogatás a termelőszövetkezeti különlapon részarányként, illetve az ingatlan-nyilvántartásban erdő művelési ágban nyilvántartott termőföld megvásárlására;
• nem veheti igénybe az ügyfél a támogatást, ha a birtokfejlesztési hitel kamattámogatásáról szóló 17/2007. (III. 23.) FVM rendelet alapján ugyanazon termőföldre kamattámogatásban részesül.

A pályázat benyújtása

Támogatási kérelem évente május 1. – szeptember 30. között nyújtható be az MgSzH-hoz. Egy ügyfél évente legfeljebb 2 kérelmet nyújthat be.

 

Elvi határozat

A birtok-összevonási célú önkéntes földcsere nem minősül az az illetékfizetés szempontjából elidegenítésnek,ezért a fennálló feltételek illetékmentesség elvesztését nem eredményezi (1990. évi XCIII. tv. 26. § (1) bek., 1994. évi LV. tv. 27. § (1) bek., 28. § (1), (2) bek., 1995. évi CXVII. tv. 6. § (4) bek.)

A felperes 2006. április 6-án kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a d-i …helyrajzi számon nyilvántartott külterületi ingatlan 4100/4318-ad tulajdoni hányadát 1.045.000 Ft vételárért. A felperes kérelmezte az illetékekről szóló 1990. XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdés p) pontja alapján a feltételes illetékmentességet, melynek az első fokú adóhatóság helyt adott, ugyanakkor a feltételek teljesítésének ellenőrzése során megállapította, hogy a felperes a megjelölt ingatlanát birtokösszevonási célú önkéntes földcsere keretében átruházta a törvényben foglalt 5 éves határidő eltelte előtt. Ez okból a 2011. május 17-én kelt első fokú határozatával 209.000 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte felperest.

A fellebbezés nyomán eljárt alperes határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. Hivatkozott az Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontjára, 18. § (1) bekezdésére, 19. § (1) bekezdésére, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 138. § (1) bekezdésére. Rögzítette, hogy a felperes az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjára tekintettel részesült mentességben a visszterhes vagyonátruházási illeték alól, mint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal által kiadott regisztrációs igazolással rendelkező mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemély, aki vállalta, hogy a termőföldet a vásárlástól számított 5 évig nem idegeníti el. Mivel ezt a feltételt a felperes nem teljesítette, így az egyébként járó illeték kétszeresét kell megfizetnie. A Ptk. 378. §-a szerint, ha a szerződő felek dolgok tulajdonának kölcsönös átruházására vállalnak kötelezettséget, az adásvétel szabályait kell megfelelően alkalmazni. E tekintetben mindegyik fél eladó a saját szolgáltatása és vevő a másik szolgáltatása tekintetében. Rögzítette, hogy az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontban foglalt 5 éves határidőn belüli elidegenítési és terhelési tilalom betartása szempontjából irreleváns, hogy a tulajdonjog átszállásra milyen jogcímen került sor, azaz megállapítható, hogy a birtokösszevonási célt szolgáló csereszerződés elidegenítésnek minősül. Helytállónak tartotta az alperes ugyan azt a hivatkozást, hogy a birtokösszevonási célú önkéntes földcsere alapján történő tulajdonszerzés illetékmentes, de ez az Itv. 26. § (1) bekezdés n) pontján alapul, tehát a kedvezményt csak a vagyonszerző veheti igénybe, az eladó nem. Az alperes szerint jelen ügyben a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: SZJA tv.) 61. § (4) bekezdése nem alkalmazható, mivel a törvény hatálya az illetékügyekre nem terjed ki, illetékügyben fő szabály szerint csak az Itv. rendelkezéseit, polgári jogi fogalmak tekintetében pedig a Ptk. szabályait kell alkalmazni.

A felperes a másodfokú határozattal szemben benyújtott keresetében vitatta, hogy a birtokösszevonási célú önkéntes földcsere a Ptk. szerinti csereszerződésnek, és ezáltal a csere elidegenítésnek minősülne. Álláspontja szerint az Itv. 26. § (1) bekezdés n) és p) pontja egymással összevetett értelmezése szükséges, ugyanis a p) pont tényleges tartalma meghatározása csak így lehetséges. Helytelen az alperesi álláspont az SZJA tv. és az Itv. szabályainak összevetése tekintetében is, mert ezek helyes értelmezése alapján egyértelműen megállapítható a jogalkotói cél, azaz, hogy nem tekinti a birtokösszevonás iránti önkéntes földcserét illetékfizetési kötelezettséget keletkeztető jogügyletnek. Végezetül célszerűségi, szükségszerűségi szempontokra is hivatkozott a felperes, mert nézete szerint, ha legalább 5 évet kellene várni a földtulajdonosnak arra, hogy az esetenként égetően szükséges összevonási célú földcserét lebonyolítsák, ez rendkívüli mértékben megnehezítené az elszórtan elhelyezkedő termőföldek rendezésére irányuló törekvéseket, melyeket egyébként az állam is preferál. Ennek alátámasztására ismertette, hogy saját konkrét esetében miért volt indokolt a földcsere.

A Fejér Megyei Bíróság számú ítéletével az első- és másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte. Az első fokú bíróság azon jogkérdés eldöntéséhez, hogy az illetékmentesség elvesztését eredményező elidegenítésnek minősül-e a termőföld-ingatlan önkéntes földcsere útján történő átruházása, lehetségesnek és egyben szükségesnek látta további jogszabályok figyelembevételét is. Rögzítette, hogy a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (továbbiakban: Földtörvény) 27. § (1) bekezdése és 28. § (1), (2) bekezdései mindenképpen alkalmazandók a jogkérdés megítélésében, és lehetőség van az SZJA tv. 61. § (4) bekezdésében foglaltaknak az értelmezés körébe vonására is, hiszen az Itv. és az SZJA tv. is pénzügyi törvények. Az irányadó jogszabályok együttes tartalma alapján a bíróság azt állapította meg, hogy jelen esetben nem a Ptk-n alapuló csereszerződés jött létre, hanem a Földtörvény által nevesített speciális önkéntes földcsere, amely ugyanakkor az SZJA tv. alkalmazásában nem minősül átruházásnak, értékesítésnek. Mindebből az következik, hogy az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjában foglalt kedvezmény elvesztését nem eredményezheti ez a típusú földcsere szerződés. A bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes bár nem a kedvezménnyel érintett helyrajzi számú ingatlanon, de „ugyanazon a területen és AK értékű földön” folytatja a mezőgazdasági termelését, így a feltételnek megfelel.

A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben elsősorban az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezése mellett az első fokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését kérte. A jogszabálysértést – figyelemmel a Pp. 270. § (2) bekezdésére – az Itv. 26. § (1) bekezdés n) és p) pontjában foglaltak helytelen értelmezésében jelölte meg. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a tényállás  részletes ismertetését követően rögzítette, hogy változatlan az álláspontja, mely szerint az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjában foglaltakra tekintettel a kedvezmény csak az adott helyrajzi számú ingatlanra vonatkozott. A mentességi feltétel vizsgálata nem is lenne értelmezhető abban az esetben, ha a kérelmező nem egy konkrét ingatlan vonatkozásában nyújtaná be a kérelmét.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem megalapozott.

Az Itv.  26. § (1) bekezdés n) pontja alapján: „Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól: a birtokösszevonási célú önkéntes földcsere keretében létrejött megállapodáson alapuló termőföldtulajdon szerzése, valamint ehhez kapcsolódóan haszonélvezet, használat jogának alapítása, abban az esetben, ha az elcserélt földrészletet azonos jogosult javára haszonélvezet, használat joga terhelte.”

A p) pont szerint: „a külön jogszabály alapján a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal által kiadott regisztrációs igazolással rendelkező, mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemély termőföldvásárlása, feltéve, ha az így vásárolt termőföldet a vásárlástól számítva legalább 5 évig nem idegeníti el, azon vagyoni értékű jogot nem alapít, és egyéni vállalkozóként vagy mezőgazdasági őstermelőként a termőföldet mezőgazdasági célra hasznosítja. A feltételek vállalásáról a vagyonszerzőnek legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig kell nyilatkoznia az illetékhivatalnál. Ha a vagyonszerző a termőföldet az 5 év letelte előtt elidegeníti, vagy azon vagyoni értékű jogot alapít, igazolhatóan nem mezőgazdasági célra hasznosítja, az egyébként járó illeték kétszeresét kell megfizetnie.”

A Földtörvény 27. § (1) bekezdése szerint: „A tulajdonos szétszórt termőföldjeinek gyors, egyszerű eljárás keretében történő összevonása, valamint az állattenyésztő telepek földszükségleteinek kielégítése érdekében önkéntes földcserét lehet végrehajtani. Ha a tulajdonos a termőföldjét nem birtok-összevonási céllal cseréli el, illetőleg a csere birtokösszevonást közvetlenül nem eredményez, a földcserét a Ptk. 378. §-ában foglalt szabályok szerinti cserének kell tekinteni.”

Az SZJA tv. 61. § (4) bekezdés értelmében: „A termőföldről szóló törvényben meghatározott birtokösszevonási célú önkéntes földcsere e törvény alkalmazásában nem minősül átruházásnak (értékesítésnek). Amennyiben a cseréhez kapcsolódóan értékkiegyenlítés is történik, az e címen kapott pénzösszeg vagy más vagyoni érték az azt szerző magánszemély egyéb jövedelmének számít.”

A fentiekben rögzített tényállás és az idézett jogszabályok alapján a Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nyomán abban a – joggyakorlat szempontjából az alperes által is elvi jelentőségűnek minősített – jogkérdésben kellett állást foglalni, hogy az önkéntes földcsere kimeríti-e az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjában foglalt – az illetékmentesség elvesztését eredményező – elidegenítés fogalmát. A Kúria álláspontja szerint a Földtörvény a csere, mint visszterhes jogügylet olyan speciális fajtáját nevesítette, amely kiemelendő a Ptk. általános szabályai közül, figyelemmel a termőföldnek egy birtoktaggá történő egyesítése gazdasági célszerűségére is. Ezt a jogügyletet már az Itv. is illetékmentessé tette, de csak a „szerzői oldalon”, az „eladói oldalon” viszont az SZJA tv. alapján adómentes. Ugyanis az adójogszabály az önkéntes földcserét nem minősíti átruházásnak. Tény, hogy a perben releváns időszakban a törvény még nem rendelkezett arról, hogy miként minősül az illetékfizetés szempontjából, ha az önkéntes földcserében az „eladói oldalon” résztvevő földön feltételes illetékmentesség áll fenn, de a Kúria álláspontja szerint e kérdés az akkor hatályos jogszabályok alapján is eldönthető volt. A jogszabályok koherens értelmezése szerint ugyanis az önkéntes földcsere nem valósít meg vagyonszerzési illetékfizetést eredményező elidegenítést. Az a cél, amely az illetékkedvezményt eredményezte, nem enyészett el, sőt, egy további – egyéb törvény által kifejezetten preferált – cél valósul meg, az egy „birtoktaggá egyesítés”. Érdemben tehát helyesen foglalt állást az első fokú bíróság abban, hogy az ügy specialitása miatt további jogszabályokat is az értelmezés körébe kellett vonni. Osztja tehát a Kúria azt a megállapítást, hogy az önkéntes földcserével megvalósuló ingatlancsere nem elidegenítés, nem képezi alapját visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettségének.

Bár jelen per eldöntésénél hivatkozási alap még nem lehetett, de a Kúria megjegyzi, hogy ezen értelmezést az időközben történt, 2013. január 1-jén hatályba lépett Itv. módosítása már normaszöveggé tette, azaz az „eladói oldalon” is deklaráltan illetékmentes a birtokösszevonási célú önkéntes földcsere.

Abban ugyanakkor osztotta a Kúria az alperes álláspontját, hogy a jogerős első fokú ítélet 7. oldalának 2. bekezdése  félreértelmezhető, ellentmondásos megfogalmazást tartalmaz, azonban összevetve az ítélet teljes indokolásával egyértelműen megállapítható, hogy elírás történt. Nyilvánvaló, hogy az első fokú bíróság szerint a felperes a termőföldjét birtokösszevonási céllal cserélte el, ez esetben pedig az önkéntes földcserét nem lehet a Ptk. 378. §-ában foglalt szabályok szerinti cserének minősíteni.

Az ítélet 7. oldal 4. bekezdését viszont a Kúria azért tartja szükségesnek mellőzni, mert ebben az első fokú bíróság helytelenül úgy foglalt állást, hogy a felperes a kedvezményt nem adott helyrajzi számú ingatlanra kapta, és az ingatlanban lévő tulajdoni hányada ugyan 4 részletben, de továbbra is megtalálható. Ezzel szemben eredetileg a felperes valójában konkrétan meghatározott helyrajzi számú ingatlanra kapta a mentességet, az elcserélt ingatlan már nem ugyanaz, az illetékmentesség azért illeti meg, mert a birtokösszevonási célú önkéntes földcsere az illetékkedvezmény szempontjából nem minősül elidegenítésnek. Mivel az első fokú bíróság döntésének is ez volt az érdemi indoka, ezért további – és egyébként sem helytálló – érvek felsorakoztatása az ítéletben szükségtelen.

A Kúria tehát az első fokú ítélet indokolásának fentiekben rögzített módosításával az egyébiránt érdemben helyes első fokú ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria, Kfv.I.35.205/2012.)