A nők 40 nyugdíj melletti beszámítható időtartamok!
Öregségi teljes nyugdíjra életkorától függetlenül jogosult az a nő, aki legalább negyven év jogosultsági idővel rendelkezik, és a nyugdíj megállapításának kezdő időpontjában az általános szabályok szerint biztosítással járó jogviszonyban nem áll.
Jogosultsági időnek minősül
- a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal, valamint
- a terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozást segítő ellátásban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban és a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel szerzett szolgálati idő.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy amely időszak nem minősül az általános szabályok szerint szolgálati időnek, az nem minősülhet a kedvezmény igénybevétele során jogosultsági időnek sem.
Az öregségi nyugdíj nem állapítható meg, ha a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idő nem éri el a 32 évet, olyan nő esetében, akinek a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbefogadott gyermekére tekintettel ápolási díjat állapítottak meg, a 30 évet.
A 32 év kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idő – ha a jogosult a saját háztartásában 5 gyermeket nevelt – egy évvel, minden további gyermek esetében újabb egy-egy évvel, de összesen legfeljebb hét évvel csökken.
Mely jogviszonyokat lehet jogosultsági időként figyelembe venni?
A Tny. 18. § (2b) bekezdése alkalmazásánál keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyként kell figyelembe venni 1997. december 31-ét követően a Tbj. 5. § (1) bekezdés a)-b) és e)-i) pontjában, valamint (2)-(3) bekezdésében meghatározott jogviszonyban töltött időt, 1998. január 1-jét megelőzően pedig a hivatkozott jogszabályban felsoroltakkal egyező jogviszonyban töltött időtartamokat.
A Tny. végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 12. §-a részletesen tartalmazza azoknak a biztosítási jogviszonyoknak a megnevezését, amelyek időtartama a jogosultsághoz beszámítható. Ilyen például a kisiparosként, a magánkereskedőként, a gazdasági munkaközösség tagjaként, az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport tagjaként, a kisszövetkezet tagjaként, a külföldi munkavállalóként, az ügyvédi, illetőleg a jogtanácsosi munkaközösség tagjaként szerzett szolgálati idő.
A felsorolt jogviszonyokon kívül jogosultsági időnek minősül:
- a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXII. törvény alapján a prémiumévek programban való részvétel időtartama függetlenül attól, hogy a résztvevőt munkavégzésre kötelezték vagy sem,
- az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatás ideje, vagyis az ezen időszakban végzett alkalmi munkavállalói napok,
- az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény hatálya alá tartozó munkavégzés időtartama,
- gyermekgondozást segítő ellátás, a gyermekgondozási segély folyósítása alatti – a vonatkozó jogszabályban engedélyezett – munkavégzés időtartama (figyelemmel arra, hogy ilyen esetben a gyermekgondozást segítő ellátás, gyermekgondozási segély munkavégzéssel azonos időtartamra eső folyósítási idejét „gyermekneveléssel töltött időként” a szolgálati idő kétszeres számításának tilalma miatt nem lehet beszámítani),
- a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagként egyébként szolgálati időnek minősülő időtartam azzal, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag esetén kizárólag a tagság időtartama minősül jogosultsági időnek, az első belépés teljes naptári éve nem,
- a szakmunkástanuló, a szakközépiskolai tanuló kötelező nyári gyakorlata, amennyiben arra bejelentési adat található, ideértve természetesen az egyéb tanulmányokat folytató személy nyári szünetben történő munkavégzésének időtartamát is,
- a korkedvezményre jogosító munkavégzés időtartama az öregségi nyugdíjjogosultságra vonatkozó általános szabályok szerint,
- a Tny. 39. §-ának hatálya alá tartozó időtartam az arányos szolgálati idő számítás alkalmazása nélkül,
- a méltányossági gyermekgondozási segély folyósításának ideje,
- a fagyszabadság időtartama, amennyiben a 15/1971. (V. 22.) ÉVM.MüM együttes rendelet alapján került megállapításra,
- a javító-nevelő munkavégzés időtartama.
Milyen időtartam vehető jogosultsági időként figyelembe a szakmunkástanuló, a szakközépiskolai tanuló kötelező nyári gyakorlatának idejéből?
A szakmunkástanuló, a szakközépiskolai tanuló kötelező nyári gyakorlatának időtartama a Tny. 18. § (2b) bekezdése alkalmazásánál – főszabályként – kizárólag abban az esetben számítható be jogosultsági időként, ha arra bejelentési adat található.
Tekintve, hogy a szakmunkástanulók esetében nem csak a nyári gyakorlatra, hanem a tanulói jogviszony teljes tartamára, de többnyire a 2. és 3. tanévre található bejelentési adat, a jogosultság elbírálásánál a nyári szünet idejére naptári évenként a július 15-től augusztus 31-ig terjedő időtartamot keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyként kell figyelembe venni. Amennyiben ennek ellentmondó adat áll a rendelkezésre, a jogosultsági idő beszámításánál arra is figyelemmel kell lenni. (Pl. ipari tanuló munkakönyv adata szerint az igénylő július 20-án vagy augusztus 25-én pótvizsgát tett, jogosultsági időként a július 21-től vagy augusztus 26-tól augusztus 31-ig terjedő időtartam beszámítására van lehetőség.)
Bejelentési adat hiányában a szakmunkástanuló, illetőleg a szakközépiskolai tanuló kötelező nyári gyakorlatának időtartama egyéb hitelt érdemlő bizonyíték, esetleg tanúbizonyítási eljárás lefolytatása alapján is elismerhető. A szakközépiskolai tanulók esetében, mivel ezen tanulói jogviszony nyugdíjjárulék fizetése hiányában nem eredményez nyugdíjjogosultságnál figyelembe vehető szolgálati időt, az egyéb hitelt érdemlő bizonyítás során nem pusztán a munkavégzés tényét kell igazolni, hanem a munkavégzésre irányuló jogviszony – munkaviszony, megbízási jogviszony – létrejöttét, fennállását.
Az évközbeni szakmai gyakorlat a képzés része volt, ami nem minősül keresőtevékenységgel járó biztosítási jogviszonynak, tehát jogosultsági időként nem lehet figyelembe venni. Ezért annak sincs jelentősége, hogy az érintett évente/hetente hány napot töltött gyakorlaton.
Mely – az általános szabályok szerint szolgálati időként elismerhető – időtartamok nem minősülnek jogosultsági időnek?
Jogosultsági időként nem vehető figyelembe
- a munkanélküli ellátás folyósításának időtartama,
- az egyébként szolgálati időként elismerhető tanulmányi idő,
- a passzív, vagyis a biztosítási jogviszony megszűnését követően folyósított táppénz időtartama,
- az 1998. január 1-jét megelőzően – nem gyermekgondozás, vagy -ápolás miatt igénybevett – fizetés nélküli szabadság szolgálati időnek minősülő első 30 napja.
Ki tekinthető saját háztartásban nevelt gyermeknek?
A vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermek, aki a jogosulttal életvitelszerűen együtt élt és annak gondozásáról rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközbeni időszakra került ki, vagy megfelelt a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 12.§ (2) bekezdése szerinti feltételnek.
A gyermek gondozásával kapcsolatos időtartamok az alábbi esetekben is elfogadhatóak:
- az örökbefogadott gyermek címén folyósított terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj, gyermekgondozást segítő ellátás, és gyermekgondozási segély folyósításának időtartamát, valamint
- a nevelt gyermekre tekintettel folyósított gyermekgondozást segítő ellátás, gyermekgondozási segély és gyermeknevelési támogatás, valamint az 1975. évi II. törvény alapján a nevelőszülő részére megállapított gyermekgondozási díj folyósításának időtartamát, továbbá
- az unokára tekintettel a nagyszülő részére megállapított gyermekgondozást segítő ellátás, gyermekgondozási segély folyósításának időtartamát
a vér szerinti gyermekkel azonos módon jogosultsági időként kell elismerni.
