Felmondási idő 2018/2019: Így számold ki a felmondási időt a törvények alapján!
FELMONDÁSI IDŐ SZÁMÍTÁSA AZ ÚJ RENDELKEZÉSEK ALAPJÁN >>
MÁS ÉRVÉNYES FELMONDÁSKOR ÉS ELBOCSÁJTÁSKOR!
Felmondási idő számítása érhetően és tömören! Más szabályok érvényesek, akkor ha a munkáltató mond fel és mások ha a munkavállaló mond fel! 2018-AS FELMONDÁSI SZABÁLYOK ÉRTHETŐEN >>> KATTINTS A KÉPRE!
Felmondási idő : Mind munkáltatói, mind munkavállalói rendes felmondásnál van felmondási idő. Ennek tartama legalább harminc nap.
A harmincnapos felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött
a) három év után öt nappal,
b) öt év után tizenöt nappal,
c) nyolc év után húsz nappal,
d) tíz év után huszonöt nappal,
e) tizenöt év után harminc nappal,
f) tizennyolc év után negyven nappal,
g) húsz év után hatvan nappal
meghosszabbodik.
A kollektív szerződésben vagy a munkaszerződésben ennél hosszabb felmondási idő is megállapítható, az egy évet azonban nem haladhatja meg.
A felmondási időt legkorábban a felmondás közlését követő naptól kell számítani. A munkaviszony a felmondási idő lejártával szűnik meg.
A felmondási időt a felek közös megegyezéssel, utólag megrövidíthetik. Ha ezt a munkavállaló kéri (munkáltató rendes felmondás esetén), a munkáltató köteles a munkaviszonyt a kért korábbi időpontban megszüntetni. A „kieső” időre ilyenkor nem jár járandóság.
A munkáltató rendes felmondása esetén köteles a munkavállalót a munkavégzés alól felmenteni. Ennek mértéke a felmondási idő fele. A töredéknapot egész napként kell figyelembe venni. A munkavégzés alól a munkavállalót – legalább a felmentési idő felének megfelelő időtartamban – a kívánságának megfelelő időben és részletekben kell felmenteni. E szabály alól a munkavállaló javára el lehet térni, így akár a felmondási idő egészére mentesíthető munkavégzési kötelezettsége alól. Munkavállalói felmondás esetén nem jár felmentési idő.
Ha a felmondási időben történik munkavégzés, arra rendes munkabér jár. A munkavégzés alóli felmentés időtartamára a munkavállalót átlagkeresete illeti meg (akkor is, ha a munkáltató önkéntesen mentesíti a munkavégzés alól). Nem illeti meg átlagkereset a munkavállalót arra az időre, amely alatt munkabérre egyébként sem lenne jogosult (így például a keresőképtelen munkavállalónak).
Ha a munkavállalót a felmondási idő letelte előtt a munkavégzés alól végleg felmentették és a munkabér fizetését kizáró körülmény a munkavállalónak a munkavégzés alóli felmentése után következett be, a már kifizetett munkabért visszakövetelni nem lehet. A felmentés tartamára kifizetett átlagkereset akkor sem követelhető vissza, ha a munkavállaló a felmentési idő alatt munkavégzéssel járó jogviszonyt létesít. (Mt. 92.-94. §) Kapcsolódó tartalom
