Megöli a rákot ez a bogyó pár perc alatt: Rákellenes csodaszer >>>
A gyógyszeripar mélyen hallgat róla – Ausztrál kutatók felfedeztek egy olyan gyümölcsöt, ami a rákos…
Megöli a rákot ez a bogyó pár perc alatt – A gyógyszeripar mélyen hallgat róla
Ausztrál kutatók felfedeztek egy olyan gyümölcsöt, ami a rákos daganatok 75% -át megöli percek alatt állatkísérletekben. A hatás pár per alatt látható, de egyelőre csak állatokban. 
Az esőerdei gyümölcs neve : Fontainea picrosperma, azaz másnéven Blushwood szökőkút és az észak ausztráliai őshonos állatok fogyasztják. De a magjait soha nem eszik meg. Ez keltette fel a figyelmét a botanikusoknak. A tudósok megvizsgálták a magokat, és a ” QIMR Berghofer Medical Research Instituts ” segítségével kifejlesztették az EBC-46- ot. Az EBC – 46 -ot 300 állatba injektálták be, akik között volt macska, egér, ló és kutya is. Ezek az állatok egy 8 éves kutatás részei voltak, mind rákos beteg volt, de az EBC-46 kiölte belőlük, és a mai napig nem is tért vissza a betegség.
A legtöbb tudóst lenyűgözte, hogy ennyire gyorsan fejtette ki hatását a szer, és a közel 75%-os ráta is bizakodásra ad okot. A jóváhagyást a I. fázisú klinikai vizsgálatban már megadták, és most körülbelül 10-30 önkéntes emberen fogják tesztelni. Egy időben ezzel egy másik kutatócsoport a Bushwood fa élettani körülményeit vizsgálja, ugyanis mindössze alig találni már ebből a gyümölcsből, és a vizsgálat segít hogy sikeresen termeszthessék tovább
Ha a növény nevére keresünk a PubMeden, nem sok mindent találunk. Akár úgy is tűnhet, hogy egy újabb olyan írással van dolgunk, amelynek kevés köze van a valósághoz.
Ha azonban az EBC-46 jelzésű vegyület felől indulunk, érdekesebb dolgokat találhatunk. Ezt az anyagot valóban a Fontainea picrosperma nevű, a kutyatejfélék közé tartozó, Ausztráliában és a Csendes-óceán szigetein honos növényből állították elő (amelyek a magyar neve nem szökőkút), és a kutatókat az a megfigyelés irányította, hogy a növény magjait az állatok nem eszik meg – ennek az oka az is lehet, hogy mérgező vagy erős hatású vegyületek találhatóak benne. Ezek után kutatva találták meg az ECB-46-ot, amely egy forbol-észter típusú, igen irritáló, mérgező vegyület. Az ilyen szerkezetű és hatású anyagok jellemzőek a növénycsaládra, ezért a kutyatejféléket a népi gyógyászat általában mérgező, bőrgyulladást okozó növénynek tartja. A forbol-észterek iránti érdeklődés akkor élénkült meg, amikor a vegyületcsoport egyik tagját, a reziniferatoxint hatásosnak találták az ún. vanilloidreceptorokon, és erre alapozva egy, a jelenlegiektől teljesen eltérő módon ható gyulladáscsökkentő hatóanyagtípus fejlesztésébe kezdtek (ezek a kutatások még nem hoztak teljes áttörést).
A kutyatejélék tejnedve azonban már a gyakorlatban is hasznosított vegyületek felfedezéséhez is elvezetett. Az ingenol-mebutát nevű vegyületet, amelyet nemrég az EU-ban és az USÁ-ban is gyógyszerként engedélyeztek, elsőként a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karának kutatói, Hohmann Judit és munkatársai mutatták ki és állították elő a vézna kutyatej (Euphorbia peplus) nevű növényből. Ma ez a gyógyszerhatóanyag egyes bőrrákot megelőző bőrelváltozások kezelésének egyik fontos szere. Hatalmas előnye, hogy 2-3 napos, egyszerű, fájdalommentes (a krémet kell az érintett területre kenni) kezeléssel megúszható a műtéti beavatkozás. Az ingenol-mebutát a kutyatejekre jellemző módon mérgező, irritáló anyag, de megfelelő adagolás és cél esetén mégis hasznos gyógyszerré válhatott.
De vissza az EBC-46-hoz. Ez az anyag (más, hasonló szerkezetekkel együtt) a proteinkináz C enzimre hat, és ez a hatás felveti a lehetőségét annak, hogy rákellenes szerként hasznosítsák – majd valamikor, ha daganatellenes hatását nem csak lombikban és állatokon, hanem emberen is igazolják. Jelenleg ott tartunk, hogy a vegyülettel kapcsolatban megjelent néhány ígéretes eredmény, amelyek arra jók, hogy ösztönözzék annak a soklépéses vizsgálatsorozatnak az elvégzését, amelynek a vége akár embereken történő kipróbálás is lehet. A gyógyszeripar meg mélyen hallgat (ha ugyan hallgat, mert az EBC-46-ról szóló cikk egyik szerzője történetesen egy gyógyszerkutató cég alkalmazottja), de ez nem az elhallgatás, hanem a várakozás csöndje. A háttér ismeretében talán érthető a kettő közötti különbség.
