Egy beteg fiú, Dávid utolsó kívánsága! Segítsünk neki együtt, hogy valóra válhasson minden álma! Osszátok!
Sziasztok!
Dávid vagyok 23 éves Tudjatok 4 éves koromban egy csúnya betegség áldozata lettem Duchenne-féle izomsorvadásom van,ez egy gyógyíthatatlan genetikai betegség. Ezáltal csak 8 osztályt tudtam elvégezni ,azt is magán tanultonként! ! 8 éves koromtól már járni sem tudtam,tolószékbe kényszerültem .Szép lassan épültem lefele az átkozott kórral harcoltam egész életemben,de ez egy szél malom harc volt!Pedig gyerek fejjel terveim voltak,állatorvos szerettem volna lenni diplomát akartam szerezni. Ami számotokra természetes és nem vesztek észre, hiszen minden nap érzitek a nap sugarait ,a virágok illatát, látjátok a borongós felhőt, a csillagokat a fekete égbolton………. Azt sajnos én az ágyamból már nem latom és nem érzem. Még annyi időm sem adatott, hogy játszani tudjak barátkatót szerezhessek. Nem tudom milyen érzés az…….. tartozni egy Községhez. Hogy legyen barátnőm, akit szerelemmel szerethetek…… Nem igazán voltak barátaim,csak édesanyám aki a lehetetlent is elkövette értem!Aztán hosszú évekig kerekesékben éltem! Már megbékéltem volna ezzel a helyzettel,de sajnos esélyem sem volt rá! 
Majdnem 2 évvel ezelőtt teljesen átváltozott, a már úgy is nehéz életem! Nem volt más lehetőség!,lélegeztető gép lett a béklyóm,mozogni nem tudok . A kanül miatt beszélni nem tudok,vagyis helyesebben hangom nincs.Senki nem marad mellettem, csak édesanyám aki hazahozott és éjt nappallá téve engem ápol,23 évesen így élni, négy fal között,nem látni a napot ,nem tudok élményeket szerezni ….sorolhatnám ,rettenetes fizikai lelki teher ez nekem.Sokat gondolkodom………MIÉRT? Miiért én?Miért velem történik ez?Hiszen semmi rosszat nem tettem…….Volt egy testvérkém Őt elvesztettük Eltávozott az élők sorából.
Azt látom mindenki szereti az ártatlan kidobott megvert állatokat, Kérdem én aki senkinek nem ártott De mégis számkivetett lettem elgondolkozom azon ,hogy mennyi ember elkeseredik apróságokon,és én meg soha semmiért nem adnám és nem adom fel! A lehetőségeimhez képest ,de élni szeretnék!!! Sajnos meg gyógyulni sosem fogok….Jön a nyár és nehezen viselem a folytonos ágyban fekvést.Nincs kapcsolatom a külvilággal csak a virtuális hálón a közösségi odalakon keresztül.Azt kérem csak mindenkitől hogy egy picit fogadjon be a lelkébe.És segítsen nekem.Hogy könnyebben viselhessem betegségem.Ezáltal elviselhetőbbek legyenek a mindennapok…..
